A MOL RT székházában 2005 tavaszán már elkészült annak a belsőépítészeti átalakításnak az első üteme, amely akkor a vezetői szint újragondolásával egy nemzetközi sztenderdek szerint is vállalható vállalati arculatot teremtett. Változatlan tervezőcsapattal most az épület főbejárata, valamint az aula került sorra, ami jelzi: a korábban bemutatott belsőépítészeti ötletek, anyagok és megoldások korántsem a kevesek kiváltsága.

Meglévő épületek átalakítása – különösen, ha azok a hányatott hetvenes években épültek – korántsem problémamentes feladat. Alapvető arculati és szépészeti elvárásokon túl mára olyan technológiai igényeket támasztunk például az irodaházakkal szemben, melyek kielégítése a geometriai környezet miatt sem egyszerű feladat. Alacsony belmagasságok teszik kérdésessé a légtechnikai csövek elrejtését, szerkezeti adottságok befolyásolják a digitális kultúrával ránk köszöntő kábelrengeteg vezetését, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük.

Mindezek ismeretében valóban különleges belsőépítészeti tett a MOL Rt. székházának átalakított aulája, ahol az épület – egy tűzeset folytán – egyébként is hányatott története ellenére egységes vizuális koncepció érvényesült. A felsővezetői szintről már ismert anyagok, így a tölgy furnér, a szálcsiszolt fémkiegészítők és a savmaratott üvegbetétek sztereotípiák nélküli professzionalizmussal egészítik ki a hely örökségét. Ez az örökség a bejárati szélfogó fekete, valamint az aula burkolatának vörös gránitburkolata volt. Gőbölyös Kristóf és kollégái e két telített szín alapélményét görcsmentesen dolgozta fel és helyezte a térbe a jelenlegi installációt.

A szemnek tetsző színek és anyagok mellett a legjelentősebb belsőépítészeti tettnek a lépcsőház „kiszabadítása” tűnik. A tömör mellvédjeivel, nehézkes faburkolatával és egykori csobogót rejtő posztamensével jellegtelenül szorongott a korábbi álmennyezet alatt. Új, szoborszerű megjelenésében több effekt is szerepet játszott. A lépcső körüli födémszakaszon elbontották a az álmennyezetet, a tömör mellvédet víztiszta üveglapokra cserélték, az egykori csobogót pedig fehér, gömbölyded kavicsokkal töltötték fel. Némiképp japános ízzel, de ez inkább gazdagítja, semmint zsúfolja a teret. Ezt a kis kavicsszigetet – és vele együtt a lépcsőt – úgyszintén víztiszta üvegmellvéd határolja le az aura terétől, és ez a lehatárolás egyben egyfajta elemeléssé válik. Akár egy műtárgy, vagy szobor esetében a bársonykötél, itt ez az üvegmellvéd lehatárolás emeli plasztikává a lépcsőt.

Gőbölyös Kristóf és kollégái a konceptualitással finoman gazdálkodó barátságos hangulatot teremtettek a MOL székház aulájában. Ennek egyik letéteményese, a sötétebb és világosabb térszakaszokkal dramaturgiai ritmus szerint komponáló világítás. A tervezők tudatosan kerülték az általános világítás egyenletességét, a kívánt átlagértékeket fényesebb pontok biztosítják. Ilyen intenzív fényeffektus a szélfogó lámpasora, mely a visszaverődő, vagyis reflexfények alkalmazásával a fekete gránitburkolatot ellenpontozza.

Az utcáról az épületbe pillantó járókelő, egy modern vezetésű, nemzetközivé nőtt cég életéhez méltó mikrovilágot láthat. Rendkívül biztató. Hogy ez a kis világ nem pusztán üres reprezentáció, hanem egy összetett jelentésű imidzs, egy dinamikus vállalti arculat része.